Kedves Tokajiak! Hölgyeim és Uraim!

Nehéz szívvel és különleges érzésekkel köszöntöm Önöket nemzeti ünnepünkön. Nehéz a szívem, mert már tavaly ilyenkor sem tudtuk kéz a kézben, együtt, felszabadultan megünnepelni a világjárvány miatt az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját.

Akkor még nem is gondoltunk arra, hogy egy év múlva mindez megismétlődik, sőt a helyzet még rosszabb is lehet. Különleges érzéseim vannak, hiszen nem látjuk még a végét a rendkívüli állapotnak. Bármennyire is abszurd, de adódik a lehetőség a párhuzam megvonására az 1848-as elődeink helyzete, és a mi helyzetünk között.

A szabadságunkért és az életünkért küzdünk, mint ahogy azt tették tisztes elődeink. Igaz, ők egy látható ellenséggel – a szabadságot és a nemzeti önállóságot korlátozó – Habsburg Császársággal küzdöttek, mi viszont egy láthatatlan, de sokkal veszélyesebb ellenséggel vagyunk kénytelenek harcolni.

1848-49-es hőseink nyílt csatákban, szemtől szemben vívott harcokban elesve, hősökként áldozták életüket a függetlenségünkért, önálló nemzetünkért, magyar nyelvünkért és kultúránkért.

A mi sorainkat alattomos, váratlanul, kiszámíthatatlanul támadó kórokozó gyéríti, naponta szedve áldozatait. Sajnos a meghozott és végrehajtott intézkedések és erőfeszítések ellenére lassan annyi áldozata lesz a vírusnak, mint amennyien magyar részről meghaltak a szabadságharc során.

A csatákban, frontvonalakon vérüket ontó 1848-49-es honvédeinket, katonáinkat a nép, a nemzet aktivitással támogatta, élelemmel, ruhával, sebesült gondozással, szállítással, fegyvergyártással segítette.

Napjaink valódi hősei az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek, ápolók, mentősök, a szociális szférában feladatukat ellátók, és a velük együtt dolgozók. Őket mi éppen passzivitással, otthon maradással, a kapcsolataink leszűkítésével segíthetjük leginkább.

De hősök az országot élelmiszerrel ellátók, a szállítást megoldók, az oktatás és nevelés megszervezését és folyamatosságát biztosítók, a lét- és vagyonbiztonságot szavatolók, a helyzet rendkívüliségét megértő és ahhoz alkalmazkodó, a rendet mindenképpen megőrizni és fenntartani akaró normális emberek is.

És azok is, akik türelemmel viselik a bezártságot, minden támogatást megadnak a frontvonalon küzdőknek, és tartózkodnak minden felesleges – a védekezést akadályozó, gyengítő megnyilvánulástól, cselekedettől. Ők így együtt, a ma igazi hősei, ők képviselik a nép, a nemzet, a haza érdekeit.

1848-49-ben minden elért eredménynek, sikernek az összefogás, az egy irányba történő elmozdulás, a közös akarat volt az oka.

Ezt a tanulságot – ha mi is sikert akarunk elérni most folyó küzdelmünkben – nem csak ismernünk, de a gyakorlatban alkalmaznunk is kell!

Különösen fontos ez városunkban most, hiszen erősen érintettek vagyunk a vírusfertőzést illetően. A pandémia okozta gazdasági és lelki válság erősen a húsunkba vág. Már a legfiatalabbaknak sem kell hosszan magyarázni miért írta le Márai Sándor a következő sorokat:

És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

A korábbi évtizedekben megszerzett szabadság, a ma már megszokott szabad élet, szabad mozgás igazi jelentőségét most tudjuk csak igazán megérteni és értékelni.

Tegyünk meg hát mindent azért, hogy a vírust legyőzve újra élvezhessük a szabadság mámorító érzését!

Az 1848-49-es hőseinkre emlékezve, mai hőseinknek hálánkat és köszönetünket kifejezve, az összefogás szükségességének bölcs belátásában reménykedve kívánom, hogy jövőre együtt, szabadon, nemzeti ünnepünkhöz méltó módon ünnepelhessünk majd!

Posta György polgármester